Te melyik verset olvasnád fel?

2019. április 11.

Április elején az Allee irodalmi színtérré változott. A versek és a prózai művek nemcsak a tavaszi divatbemutató témájának kialakításához nyújtottak inspirációt, hanem a magyar költészet napjának újragondolásához is segítségül szolgáltak. Április 11-én az Allee átriumába beköltözött a Hadik Irodalmi Szalon, számos neves művész társaságában. Mindannyian azért voltak jelen, hogy megmutassák, milyen élményekkel gazdagodtak az irodalomnak köszönhetően.
Szeretem, amikor egy esemény annyira magával ragadó, hogy az emberek egy pillanatra elfelejtenek rohanni. Ilyen volt ez a délután is, amikor Juhász Anna, a Hadik Irodalmi Szalon alapítója színpadra állt, és beemelte az irodalmat egy olyan térbe, amiről először a ruhák és cipők jutnának eszünkbe. Ki mondta, hogy egy bevásárlóközpont nem tudja beindítani egy alkotó fantáziáját? Még Szabó T. Anna író, költő is elismerte, hogy bizony volt egy modell alteregója. Elővette egy plázában játszódó versét, és az eddig soha nem publikált művet először nekünk olvasta fel.

A nézőtéren újabb kíváncsiskodó arcok jelentek meg, miközben a színpadra Trokán Anna színművész érkezett. Véleményem szerint, amikor a kedvenc versünkről mesélünk, egy olyan titkot is megosztunk, amiben felfedjük, milyen érzések mozgatnak meg minket. Juhász Gyula Anna örök című versébe egy kicsit mindannyian beleszerelmesedtünk, amikor a színésznő szavalni kezdte.

De vajon melyik irodalmi mű volt az, ami Spiró Györgyre először hatott? Mostani fejjel úgy gondolom, hogy amikor az iskolapadban ülve hallgattam végig egy Radnóti Miklós verset, talán túl fiatal voltam ahhoz, hogy igazán megértsem, miért is tud olyan mély nyomot hagyni az emberben. Ahogy az író elmesélte, miként hatottak rá Radnóti szavai, egyszerre megértettem, hogy olykor egy versnek vagy egy könyvnek időt kell hagynunk, hogy megérjünk hozzá.

Tasnádi Bence első katartikus és egyben a magyar irodalomhoz köthető élménye A Pál utcai fiúk című műhöz kötődik. Úgy gondolom, ez az a könyv, ami az iskolás évek alatt a legtöbb gyerekben nyomot hagy, ahogy Bencében, bennem és benned is. Talán pont azért, mert időtlen tudott maradni. A regényben nem a korszakra helyeződik a hangsúly, hanem azokra az érzelmekre, amik egy kicsit mindannyiunk gyermekkorában megjelentek valamilyen formában. A beszélgetés során az is kiderült, hogyan vált Bence számára az önkifejezés eszközévé a színművészet, majd pedig Bognár Péter költő verseiből olvasta fel kedvenc részleteit.

„Nem szerettem olvasni” – vallotta be Árpa Attila, majd azt is elmesélte, hogyan költözött vissza az irodalom az életébe. Nagyon tetszett az a gondolat, amikor arról beszélt, hogy milyen szép, amikor az agy követi a sorokat. Ha belegondolok, hogy hányszor merültem el egy könyvben és feledkeztem meg az engem körülvevő valóságról, mindig kellemes érzés fog el. Szeretem megélni egy adott szereplő életét, és szeretek az olvasmányokon keresztül egy számomra sokszor ismeretlen hétköznapba belecsöppenni.

Alig telt el néhány perc, Árpa Attila már Fidel Castro bőrébe bújva szavalt, ami sokunkat mosolyra fakasztott. Az irodalmi est Lábas Viki fellépésével ért véget, aki Kosztolányi Dezső Akarsz-e játszani című versét hozta el zenés feldolgozásban. Viki gyönyörű hangja pillanatok alatt belengte az Allee-t, és ahogy hallgattam, az jutott eszembe: milyen csodás és sokrétű az irodalom!

Ezt a gondolatot tovább erősítette bennem, amikor a színpadra álltak azok a kortárs művészek, akiket slammereknek hívunk. A slam poetry egyre nagyobb teret hódít, főleg a fiatalok körében, hiszen nincsenek tabuk, nincsenek gátak, csak a nyers őszinteség, amit tükörként tartanak szembe a hallgatóval. Bánóczi Bea, Munding Márton és Szén Benjámin saját „verseiken” keresztül mutatták meg, milyen egy 21. századi költő.

Köszönöm az Allee-nak ezt a különleges élményt, és hogy újra megmutatta, hogyan lehet egy bevásárlóközpont sokkal több, mint egy üzletkomplexum!
Ha nem szeretnél lemaradni a következő programról sem, akkor kövesd az Allee-t a Facebookon is!

További blogbejegyzések